|
2023-12-08 22:44:56, péntek
|
| |
| |
A teáscsésze története
Egy házaspár a 25. házassági évfordulója alkalmából Angliába utazott. Mivel szerették a régi tárgyakat, különösen a kerámiákat, egyik vidéki útjukon betértek egy kisvárosi antikvitásba. Az asszony a régi vázák, étkészletek, tálak mellett meglátott egy mívesen elkészített teáscsészét.
- Meg szabad nézni közelebbről? Még sosem láttam ilyen szépet! - mondta az asszony.
A boltos elővette a vitrinből a teáscsészét, és odaadta a házaspárnak. Egyszer csak a csésze megszólalt.
,,Tudják, nem voltam mindig teáscsésze. Régen, sok évvel ezelőtt még csak egy vörös agyagrög voltam. Akkor a fazekasmester megfogott, meggyúrt, ököllel ütögetett, az asztalhoz csapkodott, és hengergetett, úgy, hogy csak kiabálni tudtam:
- Ne tedd ezt, nem szeretem! Hagyjál békén!
De ő csak mosolygott, és azt mondta: Még nem lehet!
Akkor puff!, odavágott a fazekaskorongra, és hirtelen elkezdett forogni velem a világ, csak forogtam, egyre csak forogtam. Közben erre-arra taszigált, nyomkodott, húzgált, hajlítgatott, és az oldalamat pálcával szurkálta.
- Állíts meg, ez fáááj! - kiabáltam. Szédülök, és hányingerem van!
De ő csak csóválta a fejét, és azt mondta: Még nem lehet!
Azután berakott a tüzes kemencébe. Soha nem éreztem még olyan forróságot, azt hittem, hogy el akar égetni. Csak ordítottam, és dörömböltem a kemence ajtaján.
- Segítség! Vegyél ki innen!
Bentről egy résen láttam őt, ahogy ingatta a fejét, és ismét csak azt mondta: Még nem lehet!
Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább egy percig sem, végre kinyílt a kemenceajtó: megmenekültem! Óvatosan kivett, rátett egy polcra, ahol elkezdtem kihűlni. Milyen jó érzés volt!
Egészen más!
De miután kihűltem, kezébe vett, és egy ecsettel mindenhol befestett. Kibírhatatlan, tömény szaga volt a máznak.
- Kérlek, hagyd abba, hagyd abba! - köhécseltem, és könnyeztem.
- Még nem lehet! - mindig ezt mondta.
És ekkor... Hirtelen újra betett a kemencébe! Ez sokkalta tüzesebb volt, mint az első, azt hittem, abban a pillanatban elégek, vagy ha nem, hát megfulladok. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Sírtam, könyörögtem, esedeztem.
És csak annyit láttam, hogy csak ingatta, ingatta a fejét: Nem lehet! Még nem lehet!
Iszonyúan szenvedtem, úgy éreztem, hogy itt a vég, nincs remény: kész voltam feladni. De egyszer csak kinyílt a kemenceajtó, kivett onnan, és feltett egy polcra. Úgy tűnt, hogy nem égtem szénné. És valóban nem! Lassan elkezdtem kihűlni, de már előre féltem: Vajon ezután mi következik???
Egy óra múlva odajött hozzám, egy tükröt tartott elém, és megszólalt:
- És most nézd meg magad!
Megnéztem, és nem hittem a szememnek.
- Ez nem lehet, ez nem lehetséges! Ez én vagyok? Hát ez csodálatos! Csodálatos!!!
Akkor kedvesen ezt mondta:
- Igen, az, de szeretném, ha most visszaemlékeznél, hogy hogyan lettél ilyenné.
Tudom, hogy kellemetlen volt a gyúrás és az ütögetés, de ha agyagrögként ott hagytalak volna, akkor hasznavehetetlenül kiszáradtál volna.
Tudom, hogy nehezek voltak a korong megpróbáltatásai, de ha mindezeket nem végeztem volna el rajtad a megfelelő időben a megfelelő módon, akkor szétmálltál volna.
Tudom, hogy fájt, és égetett a tűz, de ha nem tettelek volna be a kemencébe, el is repedhettél volna.
Tudom, hogy rossz volt a máz szaga, amikor befestettelek, de ha nem tettem volna, nem lettél volna ilyen ékes.
És végül tudom, hogy a kemence másodszorra még sokkal fájdalmasabb volt, mint elsőre, de ha nem tettelek volna be ismét, akkor soha nem keményedtél volna meg eléggé e 'páncél' által.
De most már egy kész kerámia vagy, szép, erős és tartós, éppen olyan, mint amilyennek a legelejétől fogva elterveztelek."
Mindenható Istenünk végtelen bölcsességében mindenkoron tudja, hogy mit miért tesz velünk, és hogy mi az, amire valójában szükségünk van, még ha az sokszor nehéznek, fájdalmasnak vagy soknak tűnik is.
Elrendelt örök tervének elvégzésében olykor kemény próbák által vizsgálja meg gyermekei szívét, ekképpen erősít meg bennünket, hitünket, és így formál, alakít folyamatosan Krisztus tökéletes képére.
Vegyük teljes örömmel, alázattal, reménységgel és hű szívvel e próbákat, és Jóbhoz hasonlóan adjunk hálát az Úrnak szüntelen gondoskodásáért és az erőért, amelyet hatalmas kegyelméből bőkezűen ad az övéinek!
,,Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Pt 1,7)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
Címkék: megpróbáltatásai, visszaemlékeznél, fazekaskorongra, gondoskodásáért, bölcsességében, megjelenésekor, megmenekültem, kibírhatatlan, befestettelek, fazekasmester, elterveztelek, elvégzésében, folyamatosan, fájdalmasnak, agyagrögként, tisztességre, reménységgel, hengergetett, hajlítgatott, fájdalmasabb, antikvitásba, dörömböltem, teáscsészét, repedhettél, másodszorra, közelebbről, házaspárnak, keményedtél, kellemetlen, kegyelméből, hányingerem, kemenceajtó, könyörögtem, kiszáradtál, elkészített, köhécseltem, teáscsésze története, régi tárgyakat, kisvárosi antikvitásba, régi vázák, mívesen elkészített, boltos elővette, csésze megszólalt, vörös agyagrög, fazekasmester megfogott, asztalhoz csapkodott, oldalamat pálcával, tüzes kemencébe, kemence ajtaján, résen láttam, ecsettel mindenhol, pillanatban elégek, Mindenható Istenünk, Jézus Krisztus,
|
|
Offline
